A Balaton Európa egyik legmelegebb és legbársonyosabb vizű tava, egyedülálló élővilággal rendelkezik. Három élőhelyét különböztetjük meg: a tófenék, a nyílt vízi, és a tavat körülölelő magasabb rendű növényzet.
A legterjedelmesebb a tófenék, amelynek nagy részét iszap borítja, helyenként homok, agyagos, köves területekkel is találkozhatunk. Az iszapfauna jellegzetes lakói gyúrják,
lélegeztetik az iszapot, élővé teszik a tavat. Az apró rákok a kagylókkal egyetemben a víztisztítás, a szűrés mesterei. A kecskerák (Astacus leptodactylus) [1], a tó valamikori nagyszámú lakója, a szakemberek véleménye szerint a korábbi vízminőség romlásnak köszönheti egyedszám-csökkenését. Vannak őshonos kagylófajok, amelyek szinte teljesen kipusztultak, helyüket pl. a vándorkagylók (Dreissena polymorfa) [2] vették át. A víz teljes mélységig átkeveredik, oxigéndús, nem posványosodik el. A tó aljzata gyógyiszap, ereje a benne található, magasabb rendűekre veszélytelen baktériumoknak köszönhető.
További javasolt megfigyelés:
- a vízi és vízparti növényvilág átmenete